Egy történet s annak a vége (avagy "A szerzőről.. s hogyan csöppent ebbe bele..")

Vagyok. 
Egy mély "Én vagyok, létezem" tudomásom van.

Ha címkéket kellene ragasztanom magamra, amik arról árulkodnak, hogy mivel is foglalkozom  szívesen, akkor talán ezekkel lehetne engem megcímkézni:

Kery Ervin, tudatkutató, író, előadó, tudatosság oktató. Mind ugyanazt jelenti: a tudattal foglalkozom.

Tudatkutatóóó???

Nos, ne gondolj kormányzati pénzeken működő nagy laboratóriumokra, s benne fehér köpenyben rohangáló szakállas tudósokra, akik szigorú, átható tekintettel rád néznek, s azt gondolják magukban: „ismerem őt, ilyen..”, mert a tudat kutatása nem így történik. Egyszerűen nem így vizsgálandó..

A tudat benned van, de nem megfogható, mércékkel nem mérhető másokon, külső kísérleti alanyokon, hanem önmagadban kell megtapasztalnod. Mivel benned lakozik, ezért közvetlenül, minden segédeszköz nélkül megtapasztalhatod, ha a figyelmedet ráirányítod.

Erről szól a tudat kutatása: hogy megfigyeljük önmagunkat, mindazt, ami a tudat terében fölbukkan és tudomásunk van róla.

Már kisgyerekkorom óta lenyűgöznek az emberi létezés nagy titkai: kik vagyunk, mik vagyunk, miért vagyunk, mi dolgunk ebben a világban? S főként: mi az a rejtélyes emberi szellem, ami bennünk él, gondolkodik, tud és érez?

Szenvedélyesen kerestem, kutattam valódi énemet, szerepeken túli önmagamat.

Aztán föladtam a fölöslegesnek tűnő keresést és teljesen az anyagi világ felé fordultam. Belemerültem egy világváros zavaros mindennapjaiba..

Zuhanás a Semmi-ségbe..

Egy átlagos nagyvárosi élet mindennapjait éltem, rengeteg stresszel, fülzúgással, teljesítési vággyal, egóval, akarom-mal.

Aztán amikor már elég sok őrültséget elműveltem, akkor egy gyönyörű szép napon teljesen összeomlott a gondosan összefércelt életem. Minden, ami számomra fontos volt, semmivé vált: összeomlott..

Hatalmas tragédiaként éltem ezt meg. Összetörtem, harcoltam, ellenálltam, s végül  -amikor már az ellenállásom teljesen értelmetlenné vált, s semmi mást nem veszíthettem, csak az életemet- akkor összeomlott minden azonosulásom, identitásom:

„Ez voltam, s most senki vagyok!”

Minden, ami fontos volt számomra, hatalmas robajjal összedőlt: 

"Senki és semmi vagyok.. nincs semmi identitásom" 

Ebben a pillanatban villámcsapásként ért, s letaglózott a mély felismerés: 
én mégis vagyok..

.. s belezuhantam a Semmi-ségbe.

Abba az ürességbe, ami vagyok – egy élő, megfoghatatlan, térszerű tudatosságba, ami bennem tudja és érzi, hogy „én vagyok”.

~

Nyugodtan pihentem a testemben. Élő szellemként fürkésztem a világomat – s ez csodálatos érzéssel töltötte be lényemet..

Egy ideig élveztem ezt a mennyei tudatállapotot, majd nemsokára visszatért az egó, a sok gondolat s elképzelés, s vele együtt a sok gond.

A tudatosság nektárját megkóstolhattam, majd kiűzettem a Paradicsomból. Visszapottyantam a megszokott, hétköznapi rossz érzéseimbe – a saját poklomba.

Aztán lehetőségem nyílt arra, hogy egy időre elvonuljak a világtól, hogy a tudatot kutassam.

Lazítottam, koncentráltam, rózsákat bámultam fogalmak nélkül, légzésre figyeltem, éberséget gyakoroltam.. számos technikát kipróbáltam – a sóvárgás hajtott, űzött, hogy mihamarább megtaláljam az utat oda, vissza.. Kísérleteztem, s amelyik módszert működőnek találtam, azt megtartottam, a későbbiekben ezekből állt össze az a mindfulness-módszer, amit oktatok.

A tudat birodalmában való kalandozásokból  születtek meg az első cikkek a honlapomon (www.kery.org), később pedig könyvek formájában is napvilágot láttak (konyveink.kery.org). Itt vannak a szervezett előadások http://talalkozok.kery.org s itt pedig a róla készült videók: video.kery.org