Bizonyára
te is ismersz olyanokat, akik egyszerűen imádnak megsértődni, s sértettségükben
napokon át duzzogni: „Nem
tudom, hogy mivel érdemeltem ki, hogy velem így bánjon! Én mindig jó voltam
hozzá, de ez a %/!%=%! (tetszőleges trágár szavak) pedig ilyen aljasul elbánt velem! De én
majd megmutatom neki!”
A
fejünkben rejtőző „kis én”, az egó örül, ha különlegesnek, mártírnak
érezheti magát. Lételeme, hogy megsértődjön, és védekezésképpen támadásba
lendüljön: az egó értelme a harc.
Életünknek jelentős részét azzal töltjük,
hogy egónkat hizlaljuk és a vélt támadásoktól védjük. Vannak,
akik bármilyen szó hallatán eltöprengenek: „Vajon mit jelenthet ez számomra?
Vajon mit akart mondani rólam? Vajon mi a véleménye rólam?”
Túl sok időt pazarlunk el azzal, hogy
sérelmeinken rágódunk, s ezek terhét hosszú időn át magunkon cipeljük.




